Nehéz kérdés. Az a helyzet, hogy bajban vagyunk. A textilipar az elmúlt évtizedekben csak a vásárló kényelmi szempontjait vette figyelembe. Összemegy a pamut? Vasalni kell? Akkor kitalálunk valamit, hogy formatartó legyen, ne kelljen vasalni, könnyű legyen. És a vegyészek kitaláltak egy csomó műszálat, hogy a kedves vásárlónak kedvezzenek. Aztán kritérium volt, hogy olcsó is legyen, ezért jó sokat, nagyon kevés munkabérért kell gyártani.

Ma ott tartunk, hogy egy póló beutazza az egész világot. Valahol megtermelik a gyapotot. Persze kicsit permetezik, hiszen nagyobb hozamot kell elérni, aztán elszállítják, hogy fonal legyen belőle. Közben fehérítik, festik, kémiai úton. Közben felhasználnak irdatlan mennyiségű vizet. Egy db pamutpólóhoz kb. 2.500 litert. Megint szállítják, hozzákevernek egy kis polyestert, acrylt, elasztánt, hogy a kedves vásárlónak még kényelmesebb legyen. Majd a megszőtt, vagy megkötött anyagot elviszik megvarrni, ahol nagyon szegény emberek, nagyon kevés fizetségért, nagyon mostoha körülmények között megvarrják. Aztán megint szállítják. Örülünk, olcsón, vásároltunk viselés szempontjából kényelmes ruhaneműt. Hordjuk egy darabig, majd kidobjuk, hiszen egy hét múlva már új van az üzletekben, hiszen nem drága, veszünk egy másikat. A kidobott pedig ismét utazik, leggyakrabban oda vissza, ahol megvarrták, hiszen szegényeknek úgy sincs ruhájuk.

Csakhogy közben tönkremegy a bolygó. A vízkészlet fogy, Az Aral-tó kiszáradásának oka a gyapot termesztése. A kémiai folyamatok környezetszennyezőek, belekerülnek vízbe, talajba, az iszonyatos szállítási folyamatok környezetszennyező hatásáról nem is beszélve. Az otthoni mosással is nagyon sok mikroszál jut a természetes vizekbe, talajba.

Tudjuk, hogy a természetes szálak elbomlanak, de az előállításukkal már szennyeztük a környezetet.

Az un. műszálak soha nem fognak lebomlani, viszont újrahasznosíthatóak. ( pl. a polyeszter)

Ugyanakkor a változtatás sem egyszerű. Hiszen mind ezek előállításával az emberek munkához jutnak. Lehet, hogy nem etikus munkakörülmények között, de ők ragaszkodnak a munkájukhoz.

Jelen pillanatban a felismerés időszakában járunk. Tudjuk, hogy rossz az út, amelyen a divatipar halad. Ezen változtatni kell. Folynak kutatások, hozzáértők dolgoznak rajta.

Vannak textilek, melyek OEKO- TEX emblémával vannak ellátva. Ez egy nemzetközi szabvány, ami meghatározza, hogy max. mennyi kémiai anyag lehet benne, ami az emberi szervezetre nem veszélyes.

Szóval a címben feltett kérdésemre a válaszom az, hogy egyenlőre nem. Ha el is bomlik az anyag, az előállításával is megterheltük a földet. De öltözködnünk kell, nemcsak azért mert fázunk, hanem csinosak akarunk lenni, jó benyomást kelteni, civilizált megjelenésünkhöz, ápoltságunkhoz hozzá tartozik az öltözködés. És egyáltalán tetszeni akarunk magunknak, a környezetünknek.

Mit tudunk tenni?

A legfontosabb, amit ma megtehetsz, hogy növeled a ruháid élettartalmát.

  1. Vásárolj másodkézből.
  2. Kevesebb ruha is elég.
  3. Javítsad meg, ha megbomlott.
  4. Újítsad fel, alakítsad át.
  5. Azt az anyagot vásárold meg, ami a te bőrödnek, ízlésednek, általad kitalált ruhafazonnak megfelelő. Abból tudsz választani, ami van.
  6. Varrd meg magadnak kiváló minőségben, hogy sokáig tudd hordani.
  7. Ha már legalább 30x felvetted, és már újat varrtál magadnak, akkor cseréld el, ajándékozd el, vagy alakítsad át.

 

Az anyagok összetételéről, tulajdonságairól itt olvashatsz.

Készítettem egy videó sorozatot egy egyszerű felső elkészítéséről. Itt tudsz hozzájutni.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük