Bemutatkozás

 

Vajda Judit vagyok,
ruhaipari technikus.

 

 ” 30 év tapasztalatát adom át Neked.

Legyünk Varrós Barátnők. “

Azt kérdezte tőlem az egyik barátnőm, hogy miért akarsz te oktatni?

Elgondolkodtam ezen, vajon miért érzek különleges késztetést az iránt, hogy átadjam a tudásomat.

Remek iskolám volt. ( Kulich Gyula Ruhaipari Szakközépiskola) Megkaptam az alapokat. Hangsúlyozom, az alapokat.

A szakmát az ember a gyakorlatban tanulja meg. Azoktól a tapasztalt, idősebb kollégáktól, akikkel a munka összehozza. Irénke és Teri néniktől, Sanyi és Pista bácsiktól, akik megmutatják, hogy édes lányom ne hátulról előlőre hajtsd, hanem fordítva, mert úgy szebb lesz, és könnyebb. Akik tudják, hogy hol kell betartani, hol kell meghúzni, vagy hogyan kell bőséget eldolgozni.

Ez egy klasszikus szakma. A státusza folyamatosan változik. Anyám rendszeresen varratta a ruháit, mert csak így tudott divatos, kényelmes ruhához jutni. Aztán a konfekcióipar fejlődött, kiváló minőségben dolgozott, már lehetett az üzletekben is szép ruhákat kapni. Aztán eltávozott az országból, nem csak nálunk, a jóléti társadalmakból, és a gyártás a fejlődő országokban landolt. Silány minőségű tömeggyártás lett belőle.

Most ott tartunk, hogy a környezetvédők felemelték a hangjukat, hogy állj!

Iszonyat mennyiségű ruhaszemét halmozódik fel, mind az alapanyaggyártás, mind a késztermék tekintetében.

Mi lesz ebből? Még nem tudjuk. A tudatos ember ( és egyre több van ilyen) visszafogja a vásárlásait, tovább hordja a ruháit, megjavítja, másodkézből vásárol.

Úgy látom, a szakma újra virágzásnak indul. Tehetséges, ökotudatos fiatal tervezőink vannak.

Kedves barátnőm, hát ezért akarok én oktatni. Mert úgy gondolom, hogy van még bennem annyi spiritusz, hogy átadjam azt a tudást, amit én is kaptam az előttem járóktól.

Vajda Judit vagyok, ruhaipari technikus. 30 év tapasztalatát adom át neked. Legyünk Varrós Barátnők.